1. Tabu!?
Vak emberekkel folytatott beszélgetések során sokan nem mernek használni olyan szavakat mint például: – Nézd!, Figyelj ide!
Ezeket szavakat nyugodtan alkalmazhatod, hiszen jelentésük a látássérült emberek számára ugyanaz, csak természetesen más érzékszervekre utal.
Fontos tudnod, hogy a jóindulatú, de kíváncsi kérdések bizonyos helyzetekben tapintatlanok lehetnek. Csak akkor tegyél fel vakságára vonatkozó kérdéseket, ha kettőtök viszonya közeli, kapcsolatotok erre feljogosít! A felületes ismeretségek erre senkit sem jogosíthatnak fel. A kulturált magatartás egyik fokmérője, ha a másik embernek úgy segítesz, hogy e közben tapintatos vagy és nem hozod megalázó, kellemetlen helyzetbe. Társaságban, vak ember jelenlétében a legnagyobb tapintatlanság róla sajnálkozva beszélgetni.
A látássérülteket gyakran zavarja, ha róluk előzetes beleegyezésük és engedélyük nélkül kép, vagy hanganyag készül. Kérjük minden esetben kérdezd meg tőle, ha környezetében fényképet, videót, vagy hangot rögzít, hogy „szerepléséhez” ő hozzájárul-e.

2. A helyes vezetés
Ha találkozol az utcán kísérő nélkül és láthatóan elbizonytalanodóan közlekedő látássérült emberrel, ne habozz segítségedet felkínálni!
Kérdezd egyszerűen meg: – Segíthetek Önnek?
Igenlő válasz esetén vezesd a vak embert karjánál fogva, vagy hagyd, hogy Ő karoljon beléd.. A vezető egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert.
Ne fogjuk meg a vak ember botját vagy kutyáját. A kutyának a munkára kell összpontosítania. A bot az egyén személyes terének része. Ha lerakja valahol a botját, ne tegyük máshova. Mondjuk meg neki, ha a bot útban van.
Ne lepődj meg, ha a felajánlott segítséget nem veszik igénybe. Vannak vak emberek, akik szívesebben hagyatkoznak magukra, mint mások segítségére.
A látássérültek többsége azonban szívesen fogadja a felkínált segítséget. Ajtón vagy hasonló szűk helyen történő áthaladáskor leghelyesebb, ha a vezető előlhaladva egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert. Ez esetben a vezetett megfelelő visszajelzést kap az előtte felmerülő esetleges akadályokról.

3. Helytelen segítség
Gyakran a látó ember nem közvetlenül segít, hanem úgynevezett „távirányítással”. A látássérült mögött haladva, anélkül, hogy fogná vagy vezetné, a kritikus pillanatban gyorsan megszólal, például így: Vigyázz! Jobbra! Balra!, stb.
E jószándékú, de szakszerűtlen segítség többet árt, mint használ. Tudnunk kell, a vak embert zavarja, hogy valaki folyamatosan követi Őt, függetlenül attól, hogy segíteni akarják. A követő, segítő szándékú irányjelző szavai megosztják figyelmét, stresszhelyzetet eredményezhetnek.

4. Le és föl: járdák és lépcsők
Az a szabály, hogy a látássérült embernek csak az ő beleegyezésével segítsünk, ez esetben is alapvető.
Járda: A járdaszegélynél a le- és fellépésnél a kísérő mindig lassítson! Közvetlenül a le, illetve fellépésnél figyelmeztessük társunkat: – Most lépj fel/le!
Lépcső: Ez esetben elég annyit mondani, hogy: Vigyázat, lépcső!, de feltétlenül tedd hozzá az irányt is (fel vagy le). Korláttal kiegészített lépcsőnél mindig helyezzük a vak ember kezét a korlátra! A lépcsőket nem kell számolni, de az utolsó lépcsőfoknál szólj, hogy ez az utolsó. Ha választani lehet lépcső és mozgólépcső között, bízd azt a látássérült emberre. Amennyiben a mozgólépcsőt választja, a rálépés után hívd fel látássérült társad figyelmét a gumikorlátra. Tedd hozzá az irányt is!

5. Közlekedési eszközök használata
Tömegközlekedési eszközökön, fel és leszállásnál a látássérült embert általában segítik. Többnyire csak az baj, hogy egyszerre többen akarják ezt jószándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, hogy melyik segítő kézre „figyeljen”. Felszálláskor a legcélravezetőbb segítség, ha a nyitott ajtóhoz kíséred, és kezét a kapaszkodóra helyezed. Leszálláskor a teendő ugyanez, csak még a lépcsőfokok számát is mondd meg. Kezét helyezd a kapaszkodóra!
Autóba beszálláskor a vak embert vezesd a nyitott kocsiajtó elé, és tedd kezét az ajtó felső peremére, ez alapján már tud tájékozódni.

6. Ülőhely
Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínálsz, akkor a döntést bízd rá, hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési eszközökön biztonságosabb, ha ül, mert például hirtelen fékezésnél érthetően nagyobb veszélyben van, mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem elég közölni, hogy itt van egy szabad hely, hanem mondjuk meg az irányt is, és ha lehet, fogjuk meg a könyökét és vezessük oda az ülőhelyhez. Amennyiben állni kíván, úgy tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra. Fogjuk meg könyökét, és vezessük oda az ülőhelyhez!
Járműre való felszálláskor ne vezesd el messze az ajtótól, mert leszálláskor nem találja meg az ajtót és mire odaérne, a jármű továbbindulhat. (Megoldásként közeli kapaszkodót, illetve közeli széket lehet felajánlani, de a döntést bízd a vak emberre!)

7. Merre? (Irányok)
Ha helyesen akarsz tájékoztatni, akkor mindig a vak ember helyzetéhez képest add meg a keresett dolog vagy tárgy helyzetét. Például: – Lépjen pár lépést előre, forduljon picit jobbra és ott lesz a fotel.

8. Nem találós kérdés!
Hangról a vak emberek jól tudják azonosítani a hozzájuk szólót. Természetesen a felületesen ismert hang nem irányadó. Célszerű a köszönéssel egyidejűleg bemutatkozni: – Jó napot kívánok, Kovács Péter vagyok.

9. A vak nem kiskorú!
Sokszor megtörténik, hogy valaki a vak ember helyett annak kísérőjéhez fordul, még akkor is, ha a vakot érintő dologról van szó.
Például: – Kisasszony, tud az Úr aláírni?
Erre a megfelelő válasz: – Kérdezze meg az Urat!

10. Hívd fel magadra a figyelmet!
Olyan helyeken, pl. utcán, nagyobb társaságban, ahol többféle zaj, hang észlelhető egyszerre, a vak ember nem tudja megállapítani, hogy beszélgetőpartnere ott van-e még, vagy sem. Akár elmész, akár visszatérsz, ezt feltétlenül hozd a vak ember tudomására. Mert például ha visszatérsz és nem szólsz egy szót sem, a vak ember ott fog ülni szótlanul abban a hiszemben, hogy még nem vagy ott. Tartsd szem előtt, hogy a vak embernek mindig szóban kell válaszolni! Egy mosoly vagy fejbólintás számára nem jelent semmit.

11. Vásárlás
Amikor vásárlásnál vak embernek szeretnél segíteni, akkor a megvételnél számításba jöhető cikket – amennyiben nem élelmiszerről van szó – nyugodtan add a kezébe vagy tedd lehetővé, hogy azt megtapinthassa. Ezzel a lehetőséggel élve az alakjáról, nagyságáról, minőségéről elég jó képet tud alkotni magának. A színeket és a mintákat viszont el kell mondanod, különösen akkor, ha ruházatról van szó. Nyugodtan mondd meg, ha egy szín vagy fazon nem áll jól neki.
Fizetéskor abban az esetben, ha segítségedet kéri, hangosan közöld a kiadott, illetve visszajáró pénz névértékét.

12. Felolvasás
A technikai fejlődésnek köszönhetően már sok országban fejlesztettek ki olyan olvasókészüléket, melyet a vak ember is tud használni. Ma még ezek a készülékek nem minden vak ember számára elérhetőek. Míg használatuk mindennapossá válhat, addig a vak ember a látó ember felolvasására van utalva. A pontírás – ami domború, ezáltal a vak ember kezével tudja kitapintani – és a magnó csak részben jelent megoldást az írásos információk közvetítésére. Kellemetlen helyzetbe kerülhetsz, ha olyan levelet vagy valamilyen hivatalos papírt kell felolvasnod, ami vak embertársad személyes ügye. Ez esetben a tapintat és a titoktartás alapkövetelmény.

13. Rend és pontosság
E két dolog a látássérült emberek életében alapvető fontosságú.
A következő „szabályokat” kell figyelembe venni: minden holminak, tárgynak legyen meg a kijelölt helye és mindig ott legyen megtalálható.
Ha tiszteletben tartod e szabályokat, vak embertársad önálló életvitelét segíted! Az ajtók vagy teljesen nyitva, vagy teljesen zárva legyenek! Amerre a vak ember közlekedik, ne hagyj elől tárgyakat! Mindig pontosnak kell lenned, ha vak emberrel találkozol.